A Mai Magyar Nyelvi Tanszék nagy hagyományokkal és önálló szakmai identitással rendelkező oktatási és kutatási egysége az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének (mnyfi.elte.hu). A tanszék 1791 óta jogfolytonos, amikor a nagyszombati egyetemen Vályi András vezetésével létrejött az első magyar nyelv és irodalom tanszék. Közvetlen előzménye a 1952-ben megalapított, Bárczi Géza vezette II. számú Magyar Nyelvtudományi Tanszék. A Mai Magyar Nyelvi Tanszék nevet 1970-től viseli. 

A nagy létszámú tanszéknek (13 teljes állású oktatóval és 2 professor emeritusszal) kiterjedt mind az oktatási, mind a kutatási portfóliója. Szakmai arculatát a kezdetektől fogva két tevékenységi kör teszi karakteressé. A folyamatosan változó kihívásoknak megfelelően a tanszék egyfelől mindig is kezdeményező szerepet töltött be a leíró grammatikai kutatásokban, amelyek az ezredfordulón szervesen egészültek ki szemantikai és pragmatikai kutatásokkal, a magyar nyelv összetett leírásának új, autentikus szintézisét eredményezve. Másfelől a tanszék ugyancsak kezdeményező szerepet játszik az anyanyelv-pedagógia szakmai hátterének a kialakításában, és ehhez kapcsolódóan a tanárképzésben. Ezzel párhuzamosan a tanszék egyes tagjai, illetve a tagok kisebb csoportjai olyan területeken is eredményes munkát végeznek, mint hagyományosan a stilisztika és a szövegtan, újabban a jelnyelvészet és a társas kognitív nyelvészet, illetve a különböző alkalmazott nyelvészeti tárgykörök (a helyesírás, a retorika, a kommunikáció, a nyelvstratégia) kutatása és oktatása.

Szorosan kötődik a tanszékhez az ELTE BTK intézeti kutatóközpontjaként a Tolcsvai Nagy Gábor vezette DiAGram Funkcionális Nyelvészeti Központ.

A Mai Magyar Nyelv Tanszék vezetői: Szathmári István (1970–1985), Kiss Jenő (1985–1986), Fábián Pál (1986–1990), Keszler Borbála (1990–2004), Balázs Géza (2004–2019), Tátrai Szilárd (2019–)