Száz éve született Szathmári István

Szathmári István (1925–2020)

Szathmári István, a Mai Magyar Nyelvi Tanszék korábbi tanszékvezetője, később professor emeritusa a magyar nyelvtudomány nagy generációjának egyik utolsó képviselője volt. A nyelvtudomány több területén is kiemelkedőt alkotott. Kutatásai fontos eredményeket hoztak többek között a stilisztika, a nyelvtörténet és a nyelvjárástan területén is. Az irodalmi nyelv történetével kapcsolatos kutatásai ugyanúgy nagy jelentőségűek, mint a nyelvtudomány történetével kapcsolatos vizsgálódásai. Ahogy ő maga használta ezt a kifejezést: igazi filológus volt. A nyelvi jelenségekhez elsősorban azok történetisége felől közelített. Ennek keretében egyfelől feladatának tekintette a nyelvi adatok alapos, részletes elemzését, másfelől nem tévesztette szem elől a vizsgált nyelvi jelenségek tágabb, nevezzük így: művelődéstörténeti kontextusát sem. Kutatásait így egyszerre jellemezte az elmélyültség és a távlatosság. Szathmári István rendkívül gazdag és izgalmas életművet hagyott maga után. Kutatásainak eredményei jelen vannak, azok további kutatásokra ösztönzik az utána jövőket.

Szathmári István a magyar stilisztika korszakos alakja. Stilisztikai tárgyú munkái máig meghatározzák a nyelvi stílusról való gondolkodást. Egyike volt azoknak, akik megalapozták Magyarországon a modern stilisztikát, határozott nyelvészeti karaktert adva az ilyen irányú kutatásoknak. Egyfelől társszerzője volt A magyar stilisztika vázlata című kézikönyvnek (Fábián–Szathmári–Terestyéni 1958), másfelől ő jegyzi A magyar stilisztika útja című nagyívű áttekintést (Szathmári 1961). E ma már klasszikusnak számító kötetek – az évek során kiegészülve további kötetekkel (l. pl. Szathmári 1994, 2005) – a magyar stilisztika történetének fontos szövegei, amelyek a modern stilisztikai kutatások megalapozását két irányból végzik el. Egyfelől számot vetnek a tágan értett strukturalista nyelvtudománynak azokkal az eredményeivel, amely a stílus szisztematikus nyelvészeti leírásának adnak keretet. E tekintetben elsősorban a Saussure-tanítvány Charles Ballynak és követőinek a stilisztikai munkái hatottak a leginkább a Szathmári István által kidolgozott stílusmagyarázatra (l. erről pl. Szathmári 2004, Szathmári szerk. 1996). Másfelől feldolgozzák a hazai stílussal való foglalkozás történetét, és így a modern stilisztikai kutatásokat a korábbi, huszadik század előtti kutatások szerves folytatásaként is fel tudják mutatni.

A magyar stilisztikai kutatások története szempontjából ugyancsak nagy a jelentősége annak, hogy Szathmári István 1970-ben megalapította, és 2008-ig vezette az azóta is folyamatosan működő Stíluskutató csoportot. A Stíluskutató csoport a kezdetektől az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszéke mellett működött, de munkájába más intézmények stilisztikával foglalkozó kutatói is bekapcsolódtak, és a nyolcvanas évekre szinte már az összes magyarországi felsőoktatási intézményből voltak tagjai a csoportnak. A Szathmári István köré szerveződő kutatócsoport kiemelten foglalkozott a stílustörténet problematikájával, azon belül is a századforduló stílustörekvéseivel (l. Fábián–Szathmári szerk. 1989), majd a kilencvenes években izgalmas diskurzust kezdeményezett a stíluselmélet időszerű kérdéseiről (l. Szathmári szerk. 1996), illetve az elméleti belátások alkalmazhatóságáról (l. Szathmári szerk. 1998). A kétezres években Szathmári István a csoport érdeklődésének fókuszába az alakzatkutatást helyezte. Az alapozó jellegű munkálatok után (l. ehhez Szathmári szerk. 2003, 2006) a csoport elkészítette a retorikai háttérnek is kellő figyelmet szentelő, de elsősorban az alakzatok stilisztikai funkciójára összpontosító, hiánypótlónak tekinthető Alakzatlexikont (Szathmári főszerk. 2008).

Sokszor és sokan elmondták, de most is el kell mondani: Szathmári István igazi tanáregyéniség volt, tanítványainak nemcsak a tudományos, hanem a tanári pályáját is figyelemmel kísérte, támogatta. Akik együtt dolgozhattak vele, akik ismerhették őt, embersége által is többek lettek.

Hivatkozott irodalom

Fábián Pál – Szathmári István – Terestyéni Ferenc 1958. A magyar stilisztika vázlata. Tankönyvkiadó, Budapest.

Fábián Pál – Szathmári István szerk. 1989. Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Tankönyvkiadó, Budapest.

Szathmári István 1961. A magyar stilisztika útja. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Szathmári István 1994. Stílusról, stilisztikáról napjainkban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Szathmári István 2004. A funkcionális stilisztikáról. Magyar Nyelvőr 128: 435–440.

Szathmári István 2005. A magyar stilisztika a kezdetektől a XX. század végéig. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Szathmári István szerk. 1996. Hol tart ma a stilisztika? Stíluselméleti tanulmányok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Szathmári István szerk. 1998. Stilisztika és gyakorlat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Szathmári István szerk. 2003. A retorikai-stilisztikai alakzatok világa. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Szathmári István szerk. 2006. A stilisztikai alakzatok rendszerezése. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Szathmári István főszerk. 2008. Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. Tinta Könyvkiadó, Budapest.